Könyvajánló

armadik interjúkötetéhez érkezett Zacher Gábor, akit az egész ország a sürgősségi ellátásban játszott szerepe, valamint a toxikológiával kapcsolatos szereplései és nyilatkozatai révén ismerhetett meg. De Zacher Gábornak van egy harmadik, kevésbé ismert arca, amelyet a jelen interjúkötet a maga teljességében próbál az olvasóknak bemutatni. Az első két interjúkötet (legutóbb: 202009033; 202009034) után Zachert most az Országos Mentőszolgálatnál eltöltött négy évtizedéről kérdezi Kálmán Róbert. A kötetből a magyar mentőszolgálat történetét behatóan ismerhetjük meg – ott lehetünk a rohamkocsiba ugró Zacher mellett, aki segítséget nyújt a pácienseknek, s azok mellett ott van, akikről már biztosan tudja, hogy nem élik meg a másnapot. A kötet érdekes részleteket tár fel ebből az életformából, megható, máskor kőkemény anekdoták és történetek hangzanak el, amelyek egytől egyik bizonyítják, a mentősök nemcsak hivatást, de életformát is választanak, amit a mindennapi stressz, a hektikus élet és a folytonos készenléti állapot határoz meg. A kérdésekből kirajzolódok a mindig ugrásra kész mentős alakja, aki hatvanhét éves koráig, vagyis 2027 októberéig szeretne a pályán maradni. Zacher nemcsak a rohamkocsiban mozog otthonosan, de tíz évig a mentőhelikoptereken teljesített szolgálatot. A könyvből emellett kiderül, hogy miként lehet együtt élni a halállal, hogyan lehet mindezt feldolgozni, mi történik, ha a mentős is összeroppan. Zacher Gábor mellett bajtársai, kollégái, a vele egykorúak és a fiatalabb nemzedék ígéretes tagjai is feltűnnek. Valódi emberi sorsok rajzolódnak ki Kálmán Róbert pontos és jó ütemben feltett kérdései nyomán

Az utóbbi években került be a köztudatba - nem kis mértékben a "hygge" fogalmának elterjedése okán - a skandináv karácsony romantikus képe, szívet-lelket melegítő hangulatai. Erre ráhangolódva készítette el Natalie Nar is ezt a kötetet, amelyben tizenöt zsinórfonalas horgolással készült kedves kis figura kapott helyet, lépésről lépésre leírva, hogyan kell elkészíteni a modelleket. Valamennyi alkalmas lehet ajándéknak, dekorációnak, akár karácsonyfadísznek is. Olyanok közül választhatjuk ki a nekünk tetszőt, mint a Párna fenyőfával, Kosár rénszarvassal, Mikulás-csizma, Adventi koszorú, Ajándéktasak, Manó függődísz - és így tovább, egészen a Cukorka függődíszig. A szöveget színes fényképek és szemléletető ábrák kísérik

Az évtizedek óta Berlinben, New Yorkban, Tokióban dolgozó világpolgár író, Krasznahorkai László könyve a 2013-as Könyvfesztiválra került az olvasók kezébe. A kötetben elbeszélések és beszédek, köztük monológ, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás olvashatók, melyeknek a szerző elmondása szerint összefoglalóul legszívesebben "A magyarokhoz" címet adná, de mégis marad a Megy a világ előre, "ami majdnem ugyanaz". A tőle megszokott, tágas Krasznahorkai-mondatokból felépülő húsz darab rejtélyes hőse az első főfejezetben Beszél, aztán a második ciklusban Elbeszél, végül a Nem kell innen semmi című, versszerű prózában Elköszön. Ebben a hármas tagoltságban találkozhatunk a többi szereplővel, akikről beszél: a földet először elhagyó Gagarin, a röpülni képtelen, 1981-ben felfedezett okinavai guvat madár, a berlini metró peronján dolgát végző hajléktalan, a tébolyult Nietzsche Torinóban, a beváltott éden ígéretét megfesteni igyekvő Palma Vecchio, a hárshegyi gyerekgyilkos vagy az egy kézen álló indiai aggastyán. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt. Hogy "egyszer egy tájban a legmélyebb szépségben és enyészetben valamit megpillanthatunk: valamit, azt, ami ránk vonatkozik". Az utolsó tétel, Az isztambuli hattyú tizenhat üres oldala "79 bekezdés fehér lapokon". Krasznahorkai kíméletlen iróniával ellensúlyozott bölcseleti tételeivel, egzisztenciális kérdéseivel az univerzálisban az egyszerit csillantja fel, és ahogyan haladunk előre, kirajzolódik létezésünk drámájának modellje, különös élességgel világítva be "szellemünk - profetikus - végjátékát"

Amikor a könyvmániás fiatal amerikai, Sylvia Beach 1919-ben megnyitja angol nyelvű könyvesboltját egy csendes párizsi utcában, még nem sejti, hogy a neve és új könyvesboltjáé összefonódik majd az utókor emlékezetében a század világirodalmának egy egészen új irányával.

A Shakespeare and Company hamarosan több lesz mint könyvesbolt és kölcsönkönyvtár. Mini kulturális központtá növi ki magát, amit az "elveszett nemzedék" számos kiemelkedő írója második otthonának tekint - rendszeres látogatója többek közt Ernest Hemingway, Ezra Pound, T. S. Eliot, Thornton Wilder és André Gide. A boltban szövődik a huszadik század néhány legfontosabb irodalmi barátsága, például az akkor még névtelen ír szerző, James Joyce és Sylvia között. Amikor a szerző "obszcénnek" bélyegzett regényét, az Ulyssest betiltják, Beach hatalmas kockázatot vállalva kiadja azt a Shakespeare and Company neve alatt.

A század leghírhedtebb és az irodalomra legnagyobb hatást gyakorló könyvének kiadásával járó diadal és hírnév azonban komoly árat követel. Sylvia szeretett üzletének jövője is veszélybe kerül, amikor az Ulysses sikeréből mások is részesülni kívánnak. Joyce-hoz fűződő, szoros barátságának komoly próbát kell kiállnia, miközben Párizs egyre mélyebbre süllyed a gazdasági válságba. A kor kiemelkedő művészei, Sylvia és társa, Adrienne és az irodalom barátai azonban a segítségére sietnek. A legendás bolt, a Shakespeare and Company túlél - olyannyira, hogy bár kicsit másképp, ám jelenleg is működik.

Huszadik kötetéhez érkezett Jeff Kinney Egy ropi naplója címen futó gyerekkönyvszériája. A naplószerűen, rajzok kíséretében elbeszélt történet főszereplője továbbra is Greg Heffley. Greg a születésnapjára készül, és minden vágya, hogy övé legyen egy ritka, hibás nyomású gyűjtőkártya, ami egy halom pénzt ér. De vajon teljesül a kívánsága? Kiket hívjon meg a születésnapi ünnepségre? Mi van, ha a családja valami meglepőt tartogat a születésnapra? S ha az általuk meghirdetetett pitekészítő verseny mégsem álca, amit csak azért találtak ki, hogy a buli titokban maradjon, hanem valójában elfelejtették a születésnapját? Mi van, ha a nagy zsúr nagy zűrrel is jár? És ha mások is pályáznak a gyűjtőkártyára? Képes minden eszközt bevetni, hogy megkaparinthassa a kártyát? Végre igazi partiarc lesz? És mi van, ha a buli katasztrófával végződik?... Mindez kiderül a vicces gyerekregényből

A 2025-ös év irodalmi Nobel-díját Krasznahorkai László vehette át, aki – ettől függetlenül – új regényével jelentkezett a Magvető Kiadónál. Aki olvasott már Krasznahorkaitól, tudja, hogy a hosszú mondatokban gondolkodó szerző unikális pozícióval bír mind a kortárs magyar, mind a kortárs világirodalomban. Művei egyszerre vázolnak fel sötét és depresszív képet az emberi közösségekről, miközben valami nehezen megragadható angyali derűvel fordulnak az elesettek, a társadalom peremére szorult csodabogarak felé. Korábbi regényében (Zsömle odavan, ÚK) Krasznahorkai már egyszer beleírta „magát” szatirikus történetébe. A Lacikaként megjelent fiatal dalnok, aki az „utolsó magyar király” mellett teljesített szolgálatot egy eldugott szlovák faluban, ebben az esetben az íróval könnyen azonosítható személyként lép az olvasók elé. A regény két „csodabogár” egymásra találásának története: a testi hibával született entomológus mást sem szeretne, csak hogy mindenki hagyja békén, hadd foglalkozhasson a lepkéivel minden nap a Természettudományi Múzeumban. Visszahúzódó, a tudománynak, saját mániájának élő ember, akit felkeres az idős író. Krasznahorkai lepukkant figuraként jelenik meg, akinek korpa hullik a hajából, ruhája rendezetlen, valamint átható vizeletszagot áraszt. Ez rögtön feltűnik a lepkékkel foglalkozó tudósnak, aki alig akarja elhinni, hogy egy világhírű író áll vele szemben. A két furcsa embert a lepkék iránti rajongás, egyáltalán az élet misztériumának letaglózó élménye közel hozza egymáshoz, s egy váratlan, izgalmas szellemi párbeszéd alakul ki köztük. A magyar nemzet biztonsága szatirikusan ábrázolja a kortárs magyar politikai életet, az álnacionalista kurzust, de tétjét nem ebben kell keresnünk. Érdemesebb a két magának való különc felé fordulnunk, akik az emberi létezés abszurditását és nagyszerűségét komolyan, humorosan és egyszerre önironikusan viszik színre. Szépirodalmi remeklés, egy nagyszabású életmű tökéletes folytatása (s talán még nem végső lezárása)

Ezzel a kötettel bővül trilógiává Kollár Betti Kosársuli című regénye, amelynek két főszereplője, Török Luca és padtársa, Konrád, osztálytársak lettek barátokká, majd váltak egy párrá, és akiket a tiniszerelem mellett a kosárlabda iránti szenvedélyük is összeköt. A jelen kötet a 9. és a 10. osztály közti nyári szünetben játszódik. Lucának igazi sikerélmény, hogy minden akadályt venni tudott a Kosársuliban, a tanulmányi eredményei jók lettek, és a kemény edzéseknek köszönhetően megállta a helyét a fővárosi selejtezőkön is. Kondráddal való kapcsolata is érettebb lett, s bár még mindig sokszor nehéz kifejezni az érzelmeiket, gondolataikat, nagyon sokat fejlődtek ezen a téren mind a ketten. A vakáció a Kosársuliban nem az édes semmittevés, napozgatás, sziesztázás ideje, hanem a tudatos munkáé: júliusban és augusztusban lesz a dobótábor és az edzőtábor is, ami új kihívásokat elé állítja az egész B osztályt, ugyanakkor a srácok rengeteget fejlődhetnek ezalatt a pár hét alatt. A nyár során Lucáék még inkább elköteleződnek a kosárlabda mellett, és a korábbi haverkodások is komoly barátsággá is mélyülnek. De vajon kibírja-e Kondráddal való szerelme ezt a sok külön töltött időt..

A szerzőpáros, Wilbur Smith és Imogen Robertson A reménység tüze című regénye a Delej kidásában jelent meg. A kötetet Wilbur Smith hagyatéki jegyzetei alapján Imogen Robertson állította össze. A történelmi fikció műfajához tartozó regény a második búr háború idején, 1899-1900-ban Dél-Afrikában játszódik. A szerző klasszikus regénysorozatainak, a Courtney és a Ballantine világa fonódik egymásba e posztumusz alkotásban. A történetben Penrod Ballantine sokat tűrt tábornok az Afrikáért zajló brit katonai harcokat is túlélte. Ryder Courtney pedig nagy vagyonhoz jut, és folyamatosan belebonyolódik az afrikai küzdelmekbe, miként ezt a Nap diadala című mű is tematizálja. A most megjelenő történet a két hős életútjára, kalandjaira fókuszál, fűzi össze azokat, s Smith stílusa mintegy korábbi műveinek szintéziseként most is markáns módon jelenik meg. Az igényes fordítás mellett érdemes kiemelni, hogy a könyv a történet követését megkönnyítendő a Courtney család leszármazottait családfa ábrán is megjeleníti.

A romantikus történet valóságos alapokon nyugszik. Franciaország egy tengerparti kis településén, Veules-les-Roses-ban gyorsan eltelt a nyár. A postáskisasszony, Magdeleine aki egy hatéves kislány nagymamája, rajongással szereti a gyerekeket, tél közeledtével különös tervet eszel ki. Egy pszichológus-orvos arról tart előadást a rádióban: „a Télapó nem hazugság a gyerekek felé, hanem alapmítosz, hiszen fejleszti a képzelőerőt”. Ez a mondat örökre megváltoztatja a kedves asszony életét. A helybeli gyerekek karácsony közeledtével levelet írnak a Mikulásnak, de soha nem kapnak rá választ, ekkor határozza el Magdeleine, hogy a tettek mezejére lép. Bár szembe megy a posta szabályzatával, amikor a gyerekek leveleit felbontja, és válaszol is rájuk, de úgy érzi, jó ügy érdekében cselekszik, és ez felmenti „bűne” alól. A szívhez szóló levelek azonban sokszor nem tárgyi ajándékokat kérnek a Télapótól, hanem békét és szeretetet a családjukban. Volt olyan örökbefogadott kisfiú, aki az igazi szüleit kérte karácsonyi ajándéknak. Egyre több levél érkezi a postára, mert híre megy a környéken, hogy, aki Veules-les-Roseseban adja fel a levelét, annak teljesül a kívánsága. A postáskisasszony nem ismer lehetetlent, ha valaki kiskutyát kér ajándékba, néhány nap múltán a kertjében talál egy aranyos „szőrgombolyagot”. Az árva kisfiú Magdeleine „nyomozásának” köszönhetően karácsonykor találkozik a „csodával”. Vannak azonban olyanok is a településen, akik nem nézik jószemmel az asszony tevékenységét… Az ajánló sorok szerint 1962-ben Franciaországban megalakult a hivatalos Mikulás-titkárság, amelynek szolgáltatása a mai napig nagy népszerűségnek örvend.

Karácsony közeledtével megnő a romantikus történetek száma és évek óta egyre nagyobb sikert aratnak azok a regények, amelyekben cicák vagy kutyák játsszák a főszerepet. Ekként van ez a mostani „kliséktől sem mentes” könyvben is, ahol a Mokka Makka nevű cicakávézóban a vendégek lába körül tucatnyi szőrös négylábú sündörög. Emmie-t itt alkalmazza felszolgálóként a nagynénje, Sylvie és ettől a naptól kezdve a lány élete nagy fordulatot vesz. Jared grafikus, a csőd szélén áll, lassan lakásbérletét sem tudja fizeni, nincs sok választása, annak ellenére, hogy allergiás a macskaszőrre, végül kénytelen elfogadni a kávézó beszállítói állását. Karácsony estéjét megelőzően a férfit meglátogatja exe, Megan és Emmie számára világossá válik, milyen csúnyán felültette kollégáját a lány. Sajnos a három tagból álló „társaságot” egy hatalmas hóesés csapdába ejti, olyannyira, hogy másnap reggel már a házat sem tudják elhagyni. Emmie egyre jobban azt érzi, hogy Jared képtelen egyedül lezárni a múltat, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a fájó sebet, amit Megan ejtett a férfin begyógyítsa. Sokat beszélgetnek, majd nemsokára a szerelem érzése uralja el mindkettőjüket, nem mellesleg az is kiderül, hogy valójában Jared nagyon szereti a cicákat…

Már-már abszurdba hajló, posztmodern mesének is olvasható Dr. Seuss története, amely Kikfalva lakóiról, a kikről szól. Az itt élő Grincs, amolyan zöldbundás ET-hez hasonlatos "marsbéli" figura, utálja a karácsonyt, mert az átlagosnál két számmal kisebb a szíve. Annak érdekében, hogy véget vessen mások karácsonyt váró örömének, elhatározza, hogy ellopja az ünnepet. A tanulságos történet végén, amikor a szerencsének is köszönhetően meghiúsul Grincs akciója, rájön, hogy valójában nem is olyan rossz dolog az ünnep, hiszen ha ajándékot kap és elkölthet szerettei körében egy jó vacsorát, akkor már érdemes inkább várni, mintsem megszüntetni ezt a szép napot. Tandori Dezső szellemes fordításában "minden átjön" az eredeti meséből, amely bölcsessége és embersége okán

A szívmelengető regény írója, Amanda Peters mikmak indiánok és kanadai telepesek leszármazottja. Regényének szereplőit, akik hozzá hasonló eredetűek, hitelesen, rendkívüli empátiával formálta meg. 1962 nyarán Maine-be érkezik az indián család, hogy a szülők idénymunkát vállaljanak az áfonyaföldeken. Öt gyermekük közül Ruthie a legfiatalabb, mindössze négyéves. Egy nap, amikor a bátyja, a hatéves Joe néhány percig nem figyel rá, a kislány eltűnik. A család a helyi hatóságok segítsége nélkül hetekig keresi a gyermeket, eredménytelenül, mert Ruthie-t soha nem találják meg. Joe-t bűntudat gyötri, mivel ő volt az utolsó, aki látta a kislányt, minden évben abban reménykedik, hogy húga jól van és él még valahol. A történet két szálon fut, a Ruthie-al egyidős kislány, Norma nagyon védett burokban él. Az anyja, Lenore még a széltől is óvja, apja, Frank szigorúan fogja, sehova sem engedi egyedül. A gyermeknek mindene megvan, mégis úgy érzi valami nincs rendben az életében, álmában mindig más helyen látja magát, mások a szülei, testvérei is vannak, de az anyja minderre csak legyint, felejtse el ezeket az ostobaságokat. Az olvasó ekkor már sejtheti, hogy valójában Ruthie és Norma ugyanaz a személy. Évtizedek telnek el, míg Norma rádöbben, miért érzi olyan üresnek a lelkét. Mielőtt az „édesnek” hitt szülei meghalnak, anyja elmondja a valóságot. Ezután Norma a család rokonán, June nénin kéri számon, miért nem áruéták el korábban az igazat. Az idős hölgy hallgat, de arról biztosítja Normát, szülei a világon mindenkinél jobban szerették őt. A fiatal nő nem nyugszik bele a válaszba, ezután June elviszi őt arra a helyre, ahol négyéves korában megtalálta az „anyja”. Norma ekkor döbben rá, valójában az álmai soha nem hazudtak, hiszen ez a hely, mindig ott vibrált az álmaiban, az emlékezetében. June néni szeretné jóvátenni hosszú évek hallgatását, a könyvtárban kutat Norma valódi családja után, mígnem egy régi iratból kiderül, az igazi neve Ruthie. A fiatal nő ekkor úgy érzi, hirtelen az egész világa értelmet nyert. Levelet ír családjának, elmeséli, annak idején anyja, akinek nem lehetett gyereke egy zavarodott pillanatában elrabolta az út szélén üldögélő kislányt. Nővére, Mae azonnal reagál a megkeresésre, túláradó szeretettel várja a találkozást testvérével, sajnos Joe rákbeteg, meg vannak számlálva napjai, de nagyon boldog, hogy élve láthatja húgát. Ruthie édesanyja már idős, de szellemileg rendkívül friss, kettejük megrendítő találkozásának katartikus élménye olyan végtelen szeretettel, hálával tölti el a lányt, amilyent még soha életében nem érzett… Lenyűgöző, értékes történet a család, a szeretet megtartó erejéről

A karácsony a szeretet és a csodák ünnepe, így a kis Kvittzalk egy kívánsága valóra válik, míg Alma Magdi először ünnepli a karácsonyt a legjobb barátnőjével. Snöfrid a téli álom helyett igazi hős lesz Virágvölgyben, Lillebrod professzor pedig koboldok után kutat. Míg mindenki az első hóra vár, a mókuscsaládnak új otthona lesz, és mindeközben egy ismeretlen kiskutya érkezik a fogadóhoz. Karácsony éjjel a juhok felfedezik új pásztorukat, a nagy katedrálisban pedig egy apró állat fokozza a karácsonyi csoda érzését. A 24 mesét tartalmazó kötet

A Douglas parfümérialánc történetét feldolgozó regényfolyam, valamint a sütőport és a pudingport is kifejlesztő bielefeldi Meister család vállalkozásának históriája után újabb családtörténeti regényfolyamba kezdett Eva-Maria Bast. Az ezúttal is igaz történetet feldolgozó regény helyszíne Párizs, ahol 1834-ben Louis-François és Antoinette Cartier végre beteljesíti régi vágyát: ékszerboltot nyitnak a patinás Palais Royal közelében. Ekkor azonban még nem sejtik, milyen viharos idők várnak Párizsra: Lajos Fülöp uralkodásának az 1848. februári forradalom vet véget, és bár Fülöp orléans-i herceget nevezik ki az utódjának, hamarosan kikiáltják a második köztársaságot, majd Napóleon unokaöccsét, Charles Louis Napoléon Bonaparte-ot választják köztársasági elnökké, aki megszilárdítja a belső rendet, majd puccsot hajt végre, és 1852-ben III. Napóleon néven császárrá koronáztatja magát. Addigra azonban a Cartier házaspár üzlete hírnévre tesz szert Párizsban, ennek köszönhetően pedig megbízást kapnak a koronaékszerek átalakítására. Antoinette lelkesen kezdi tervezni az ékszereket a Cartier-kollekció számára. De vajon az ékszerek elnyerik Eugénia császárné tetszését? Mi minden történik még Párizsban a krími háború időszakában, majd azt követően? Hogyan fejlődik közben világvárossá Párizs? És milyen üzleti változtatásokra kényszerül a Cartier család 1859-ben?... Mindez kiderül a regényből, melynek folytatása várható.

Könnyed hangvételű, esszéisztikus modorban megírt könyvében Kepes András a vélemények, ideológiák és gondolatok által polarizált világról osztja meg gondolatait leendő olvasóival. A médiaszemélyiség az elmúlt években komoly írói teljesítményt tett le az asztalra. A jelen kötethez hasonló stílusban válaszolt a jelent érintő komolyabb kihívások implikálta kérdésekre korábbi könyvében is: A boldog hülye és az okos depressziós (202418028). Kepes András értekező prózájára olykor a tárgyilagos komolyság, máskor az anekdotikus könnyedség, megint máskor a humoros, ironikus, sőt önironikus összetettség jellemző. De végső soron akkor mégis kinek van igaza? Teszi fel a kérdést a szerző, s tesszük fel mi magunk is minden nap minden percben, amikor eltérő szakértő vélemények szólnak ugyanarról a dologról, amikor már nem is a tények, a bizonyítható dolgok, hanem a különböző értelmezések, narratívák vagy újrakeretezett magyarázatok határozzák meg a médiát és az online teret. Ami egy közösség életében természetes, egy másik értékrendhez tartozó társadalom szemében elítélendő. Legyen szó a vallási fundamentalizmusról, a szekularizált államról, egy háború kirobbantójának vagy egy terrorista szervezet megítéléséről, e korábban az egyszerű embertől távoli politika világába tartozó jelenségek mára a párkapcsolati, baráti és családi mindennapok szintjére szálltak alá. A vallási, kulturális és ideológiai különbségek mentén egyelőre olyan mélynek tűnő árkok lettek kiásva, melyek betemetéséhez nagyon sok áldozatra, kölcsönös tiszteletre és nyitottságra lenne szükség – természetesen éppen ezekből szenvednek a jelenlegi társadalmak hiányt. Kepes szerencsére nem esik abba a hibába, hogy instant megoldásokkal álljon elő, viszont a probléma felmutatása már önmagában elindíthatja a termékeny diskurzusokat. A könyv ebből a szempontból mindenképp fontos vállalást teljesít: önvizsgálatra ösztönöz, s talán egy kicsit megértőbbé válhatunk a kötet végére magunkkal, szeretteinkkel és a még nem ismert idegennel szemben

Az Elveszett menyasszonyok trilógia zéró kötetéhez érkezett. Az előzményekben (Hagyaték, ; A tükör, ) megismert főszereplő, a grafikusként dolgozó Sonya MacTavish egy kísértetjárta házat örököl, ami csak akkor lehet az övé, ha három évig benne lakik. Sonya meggyőződés, hogy az ő balul sikerült esküvőjét is az az évszázados átok tette tönkre, amelyet a ház falai őriznek. A mostani. misztikus elemekkel átszőtt záró részben Sonya, Trey, Cleo és Owen egyaránt szenvednek az élet és a halál mezsgyéjén itt ragadt szellemek szenvedésétől, mert a hét menyasszony, aki egy átkozott boszorkány ármányának köszönhetően lelte halálát a falak között minden éjjel kétségbeesetten zokog, amelyet a gonosz titkos jelenléte vált ki belőlük. Sonya, keresi a nyomokat, amelyek megmagyarázhatják a szellemek „viselkedését”, de időközben elhatározza, hogy élettel tölti meg a szobákat, hátha akkor meghátrál a gonosz. Ez azonban úgy tűnik nem segít, mert az ellenség egyre félelmetesebb alakban támad, és most már arra is képes, hogy élőket sebezzen meg. Sonyának minden erejét arra kell koncentrálnia, hogy véget vessen a démoni Hester Dobbs uralmának… Az előzmények ismerete szükséges ahhoz, hogy érthető élvezhető legyen a befejezés

Elveszett menyasszonyok című trilógia második része jelent most meg. Az első kötetben (Hagyaték) megismert, grafikusként dolgozó Sonya MacTavish nemrég még az esküvőjére készült, amikor a nagy nap előtt, egy másik nővel rajta kapta a vőlegényét, Brandont. Igyekszik túltenni magát a veszteségen, és a sors is kezére játszik, amikor kiderül, örökölt Maine államban egy tengerparti, viktoriánus korabeli villát a nagybátyjától. Sonya birtokba veszi az örökségét, de a régi ház félelmetes titkokkal terhelt. Éjjelente ajtók csapódnak, zeneszó hallatszik és a lány úgy érzi, lassan elveszti józan ítélőképességét, már nem tudja képzelete játszik –e vele, vagy valóságosak ezek a furcsa jelenségek. Álmaiban egy menyasszony jelenik meg, aki egyre többször kísérti őt, és egy hatalmas tükör is felvillan ezekben a képekben. Sonya úgy véli, a fényes üvegfelület lehet a rejtély megoldásának kulcsa, ezért összeszedi bátorságát és a tükrön keresztül átlép a múltba ahol szörnyűséges dolgot lát. Egy gyönyörű menyasszonyt az esküvője napján meggyilkolnak, majd erőnek erejével leszakítják kezéről az eljegyzési gyűrűt. A lány meggyőződése, hogy ez az évszázados átok az, ami az ő nászát is megakadályozta, elhatározza, megtöri a varázst, de nagyon nehéz dolga van, mert szembe kerül a rejtélyes Hester Dobbs árnyékával, aki minden áron uralni akarja a birtokot…A misztikus elemekkel átszőtt történet a hamarosan megjelenő zárókötettel ér majd nyugvóponthoz. Az előzmény ismerete szükséges a regény megértéséhez.

Elveszett menyasszonyok címmel új regénytrilógiába kezdett a New York Times bestsellerszerzője, Nora Roberts. A grafikusként dolgozó Sonya MacTavish nemrég még az esküvőjére készült, nem sokkal a nagy nap előtt azonban rajta kapta a vőlegényét, Brandont az egyik koszorúslánnyal, egyben Sonya unokatestvérével, Tracie-vel, félreérthetetlen helyzetben. Igyekszik valahogy túltenni magát a veszteségen, amikor egy váratlan hírt kap. Eszerint örökölt Maine államban egy tengerparti, viktoriánus korabeli villát a nagybátyjától. Mindezidáig nem is tudott róla, hogy a néhai apjának volt egy ikertestvére, most pedig Collin Poole mindenét ráhagyta, köztük a nevezett ingatlant. Mivel úgy érzi, a szakítás után nincs mi marasztalja, úgy dönt, itteni életét hátrahagyva Maine-be utazik, hogy kiderítse, ki is volt a nagybátyja, hogy miért választották őket szét a születésükkor, és miért tartották ezt titokban, amíg egy genealógiai honlap ezt nyilvánosságra nem hozta. A hatalmas, sziklatetőn álló házban a nagybátyja ügyvédje, Trey fogadja, aki nem titkolja előle, hogy a hely kísértetjárta… de csak egy kicsit. Az is kiderül, hogy Sonyának a végrendelet értelmében legalább három évig ott kell laknia. Hamar megtapasztalja, hogy a villa tényleg nyugtalanító, a tárgyak maguktól mozognak, és zene szól a semmiből. Ráadásul a nagybátyja egykori irodájában nemcsak az édesapjáról készült festmény lóg, hanem egy másik kép is egy Astrid nevű nőről, akit az ügyvéd csak úgy emleget, „az első elveszett menyasszony”. Ebben a helyzetben pedig Sonyának egyre világosabb, hogy sokkal többet örökölt egy villánál: egy évszázados rejtélyt, amit meg kell oldania…

Amber hányattatott sorsú tizenegy éves kislány, akit egyedül nevelt az édesanyja, egészen addig, amíg kórházba nem került: az olvasó arra a következtetésre juthat, hogy a korábban súlyos depresszióval küszködő asszony összeomlott. Amber már korábban is megfordult nevelőszülőknél, de most ez biztos, hogy hosszú távra szól: jó ideig az otthona Ruth-nál és Samnél lesz egy vidéki farmon, ahol rajta kívül még két befogadott gyermek van. Az egyikük a karcos természetű, kötekedő Sunni, a másikuk egy lelkileg sérült, beszédképtelen hatéves kisfiú, Cohen. A gyerekeknek magukban, de egymással lenni is nagyon nehéz, ám Ruth nagy szeretettel, empátiával, határozottsággal bánik velük, irányítja a kis csapatot, igyekszik gondoskodni mindenki lelki-testi igényeiről. Amber bánata azonban nem tűnik megtörhetőnek. Búskomorsága csak akkor kezd múlni, amikor a tanyára kerül egy hó alól kimentett, vacogó kiscsikó, akiről onnantól kezdve ő gondoskodik. A lovacska eleinte egyáltalán nem hajlandó ennivalót magához venni, de Amber szeretete - amelyet az emberek felé nem tudott kimutatni - lassan megnyugtatja, meggyógyítja, s ahogy ő elkezd felépülni, Amber is mintha egyre jobban lenne.

Cressida Cowell Az Erre-arra járat című sorozatának második kötetében (első kötet: Merre van a bárhova?) a „patchwork” család gyermektagjai ismét színre lépnek: K2 Hősfy kreatív, bátor srác, sajnos híján van az önbizalomnak, ikertestvére, Izzabird pedig pimasz, szófogadatlan, de mindig jót akaró kislány. A mostohatestvérük, Theo Smith okos, kedves, leleményes fiú, a húga, Mabel kissé a félénk de nagyon megfontolt lány. Ők ketten nehezen barátkoznak össze a szüleik házasságkötése révén testvéri kapcsolatba került K2-vel és Izzabirddel. K2 kénytelen eltitkolni titokzatos képességét, hogy ismeretlen tájakról rajzol gyönyörű térképeket, amelyekről később kiderül, hogy valóságos világokat ábrázolnak. A mostani regényben, miután az Erre-arra járaton elindulnak, a Hősfy-Smith testvérpárnak együttműködni kell. Útközben Annipecket sajnálatos módon megint elvesztik, a cél azonban továbbra is az, hogy visszajuttassák Bogarat tűzjég szülőbolygólyára, ezzel bebizonyítva szüleiknek, nem tűnt még el a Földről minden varázslat. Útjuk azonban számos veszéllyel terhes, mert amellett, hogy boszorkányátok sújtja őket, mérgező hókígyók akadályozzák a csapatot a tovább jutásban és még egy seregnyi robotharcossal is meg kell küzdeniük. Szerencsére K2-nek helyén van az esze, tudja, hogy a galaxis sorsa ismét az ő kezében van, így aztán a „kvartettet” sikerre viszi… A fekete-fehér humoros rajzokkal illusztrált

A Somerwille nővérek, Reggie és Dena már lemondtak arról, hogy valaha is megtalálják azt a férfit, akivel le tudnák élni az életüket. Reggie csak három napig volt menyasszony, mert vőlegénye, aki a hálaadást követő pénteken megkérte a kezét, majd szombaton még ünnepi partit szervezett az eljegyzésükre, vasárnap már kirúgta az összetört arát. Nem csoda hát, ha a lány a történtek óta nem vágyik haza, Wishing Tree-be, ahol a családja előtt alázta meg őt a pasija. Nővére Dena, már néhány rossz kapcsolatot tudhat maga mögött, ezért úgy döntött, egyedül vállal egy gyermeket. A karácsonyt mindketten a szülői házban akarják tölteni, hogy szüleik harmincötödik házassági évfordulóját megünnepeljék. Amikor Reggie hazatér, hogy segítsen a parti megszervezésében, találkozik gimnáziumi szerelmével, Tobyval és a régi érzelmek életre kelnek, szerencsére el tudják engedni kamaszos sérelmeiket és újra egymásra találnak. Dena nagyon szép kismama, ő a helyi panziót vezeti, amikor egy ismert rocksztár bérel szállást nála. Micah alkotói válságban van, nem tud újabb sikerszámokat írni, mert amióta elvesztette a feleségét, depressziós. Amikor meglátja a Denából áradó szeretetet és életkedvet, úgy tűnik, valami megváltozik a férfiban, majd miután elcsattan az első csók, már érzik, mindketten elvesztek…

Karácsony napján a délután Lili és Lotti az anyukájukkal tölti, aki a konyhában sürgölődik, bejglit készül sütni, töri-pucolja hozzá a diót. Ez adja az ötletet ahhoz, hogy estig az időt mesemondással töltsék el; az édesanyjuk egy igazi, alkalomhoz illő történetet mond el, amelynek a címszereplője Diótörő herceg. Liliék ámulva hallgatják Marika varázslatos történetét és kalandjait, s mire a végére érnek, anya elkészül a diópucolással, készülhet a finom bejgli. Apa is hazaér, és leviszi Pitypang kutyus és a kislányokat sétálni. Mire hazaérnek, csodás meglepetés várja őket: egy karácsonyfa, rengeteg ajándék, közte egy igazi bábszínházzal, amelyben ők maguk eljátszhatják Diótörő meséjét...

Larinda Mars senkinek sem fog hiányozni.

New York egyik divatos bárjában meggyilkolják a pletykákkal foglalkozó könyörtelen riporternőt, aki mellékállásban zsarolásból szerzett nem megvetendő jövedelmet, ráadásul gyanúsítottakban sincs hiány.

Eve Dallas hadnagy nem igazán kedvelte az áldozatot, de az ő feladata igazságot szolgáltatni és megtalálni a gyilkost. Larinda egyedülálló tehetséggel tárta fel mások titkait – valaki pedig még ölni is képes volt azért, hogy az övé rejtve maradjon. Miközben Eve az igazság felderítésén munkálkodik, komoly veszélybe kerül, és vele a karizmatikus egykori tolvaj, Roarke is.

III. Hablaty Harákoló Harald nagyszerű kardforgató, sárkánysuttogó volt, s emellett a valaha élt legnagyobb viking hős. Emlékiratai azonban azokkal az időkkel foglalkoznak, amikor Hablaty még csak egy nagyon is hétköznapi kisfiú volt, akinek nagyon nehezen ment a hősködés.

Vikingföldön mindig hideg a tél. Ilyen hideg telet azonban száz éve nem éltek a vikingek. Olyan hideg volt, hogy a sárkányok hibernálták magukat. De természetesen az ifjú kalóztanoncoknak ez nem ok a pihenésre, hiszen nagy megmérettetés áll előttük.
A vikingek az év hat hónapjában hóban éltek, ezért egy viking harcosnak legalább olyan jól kellett bánnia a sílécekkel, mint a hajó kormányrúdjával. A fiúknak ezúttal az úgynevezett síelve nyíllal vadászatot kell elsajátítaniuk. Feladatuk abból állt, hogy lesíeljenek a Belső-szigetek legmagasabb csúcsáról, és közben annyi féligpettyes hókopáncsot nyilazzanak le, amennyit csak tudnak.

III. Hablaty Harákoló Harald, a valaha élt legnagyobb viking hős története folytatódik!
Ha Harald nem lenne, akkor valószínűleg a vikingek már kihaltak volna. Először a Gigantikus Maximus, aztán a Számkivetett kalózok, most pedig a Rómaiak törnek az életükre.
De hogy is kezdődött az egész?
Hablaty és jó barátja, Halvér az első Ellenséges Hajó Megszállása nevezetű órán a halászok megfélemlítése helyett véletlenül eltévednek, és egy római hajót szállnak meg, ahol megpillantják a halottnak hitt Álnok Alvint. Nagyot téved Hablaty, amikor azt hiszi, nem fordulhatnak rosszabbra a dolgok. Kezdetnek például ellopják tőle az Így tanulj sárkányul című könyvét. Továbbá Fogatlan fogságba kerül, egy minisárkányból majdnem vacsora lesz, a Cápaférgek pedig elszabadulnak
Haraldnak ismét Hősként kell helytállnia