Könyvajánló

A Douglas parfümérialánc történetéhez kapcsolódóan írt családregényt a Charlotte Jacobi közös írói álnéven alkotó német szerzőpáros. A németországi cég története azonban sokkal régebbre nyúlik vissza. 1821-ben jött létre, egy – leginkább adóelkerülés céljából – Hamburgban szappangyárat alapító skót vállalkozó, John Sharp Douglas irányításával. Miután a gyártási folyamatot egyszerűsíteni tudták, Douglas úr fel is futtatta a gyárat, ráadásul a reklámhoz is nagyon értett. Hamar rájött, hogy a szappanokat, a parfümökhöz hasonlóan szépen be kell csomagolni, és miután papírba csavarta és felcímkézte azokat, az emberek szétkapkodták. Jó kapcsolatai révén hírességek is megismerték a szappanait, és többek között Goethe és Schiller orvosa is reklámozta. 1847-ben bekövetkezett halála után a fiai, Thomas és Alexander vették át az üzletet „J.S. Douglas Sons” néven. „Kínai felhőszappan” fantázianevet viselő termékük hatalmas sikert aratott az 1851-es londoni világkiállításon, és még abban az évben az „egyiptomi toalettszappant” is piacra dobták. 1878 szeptemberében azonban a két testvér útjai elváltak, a céget pedig eladták Gustav Adolph Heinrich Runge és Johan Adolph Kolbe kereskedőknek, akik a korábbi sikerre való tekintettel megtartották a Douglas nevet. A választékot később bőráruval, úti holmikkal és divatcikkekkel is bővítették. Amikor Johan Adolph Kolbe „a három császár évében”, 1888-ban elhunyt, fia, Johann Adolph vette át a helyét a cégnél, két évvel később pedig a vállalat egyedüli tulajdonosa lett. 1909-ben a szappangyár vezetését átadta feleségének, Bertának, aki az első nőként állt a cég élén. Berta asszony még ebben az évben üzleti ajánlatot kapott a sikeres gabona- és fűszerárukereskedő, Heinrich Carstens – férje barátja és üzletfele – két lányától: Annától és Marie-tól. Az anyai ágon elzászi származású nővérek saját parfümériát akartak nyitni a városban, a már bevált „Douglas” név alatt, hogy a szappangyár által előállított szappanokat, valamint parfümkészítményeket árusítsanak Hamburgban. Így 1910. május 24-én meg is nyílt az első „Parfümerie Douglas” a Neuer Wall bevásárlóutcában, amely ma is létezik. A szerződést később meghosszabbították, és az üzlet rendkívül sikeres lett. Anna és Marie, akiket mindenki csak úgy emlegetett, hogy a „Douglas-nővérek”, 1929-ig vezették az üzletet, amikor is átadták azt a keresztlányaiknak, Herthának és Lucie-nak, valamint az ő apjuknak, a német művész Johannes Hardersnek (innentől a cég neve „Parfümerie Douglas Harders & Co.” lett, tükrözve az új tulajdonosi struktúrát). 1936-ban a család Erhard Hungert bízta meg az üzlet vezetésével, aki tovább növelte a választékot prémium márkás termékekkel, 1969-re pedig már hat üzlete volt a városban. Később Darmstadtban is boltot nyitottak, az 1970-es években pedig elkezdtek külföldre is terjeszkedni. Ezen sikertörténet első időszakát mutatja be a regény, középpontjában a két Carstens lánnyal. Megtudhatjuk, milyen körülmények között nyitották meg boltjukat, hogyan boldogultak nőként az üzleti életben, miként tudták leküzdeni saját családjuk ellenkezését, hogy alakult mindeközben a magánéletük, és hogy édesapjuk halála után nem sokkal miként ünnepelték az üzlet tízéves jubileumát.

Már Így jártam az életemmel (201523061) című interaktív memoárjából megtudhattuk Neil Patrick Harrisről, hogy a színészet mellett bűvészkedéssel is foglalkozik. Nem véletlen tehát, hogy első, gyerekeknek szóló könyvének középpontjában is a bűvészkedés, varázslás áll. Főhőse egy Carter Locke nevű kiskamasz fiú, aki korán elveszítette a szüleit, így nagybátyja, "Simlis" Sylvester Beaton vigyáz rá. A férfi azonban egy szélhámos, szemfényvesztéssel pénzt csal ki gyanútlan emberekből. Carter tőle tanulja el az első bűvésztrükköket, ám amikor arra próbálja kényszeríteni, hogy képességeit lopásra használja, elszökik a nagybátyjától. Bányavölgybe megy, ahol hamar megismerkedik a helyi illuzionista Dante Vernonnal, aki Bűvös Boltot is üzemeltet a városban. Rajta keresztül összebarátkozik öt vele egykorú bűvésszel is: a két apuka által nevelt Leilával, a kiválóan hegedülni is tudó Theóval, a kerekesszékes Ridley-vel, valamint az ikerpár Ollyval és Izzyvel. Carter egyébként nem hisz a varázslásban. Úgy gondolja, minden trükknek meg van a maga logikus magyarázata. A gyerekek trükkjei azonban még őt is gondolkodóba ejtik. Az idill azonban hamar elillan: a mohó B. B. Bosso és bandája, egy vándortársulattal a városba érkezik, a valódi céljuk azonban az, hogy ellopják a világ egyik legnagyobb gyémántját. Carter és barátai varázslattal készülnek megmenteni a várost Bosso gonosz tervétől. De vajon sikerül megakadályozniuk a gonosztevőket céljuk elérésében?... A fekete-fehér rajzokkal illusztrált mesekönyvben egyszerűbb bűvésztrükkök leírása is helyet kapott, így azokat a kísérletező kedvű gyerkőcök is kipróbálhatják.

Saját ír bevándorló felmenőinek története ihlette Marie Benedict-et regénye megírására. Az 1860-as években játszó történet annak kapcsán született, hogy családjában sokat hallott a pittsburghi Carnegie könyvtárról. Több őse is annak idején odajárt, mint ahogy sok más bevándorló is, akik az ottani könyvek, szolgáltatások révén kerültek be aztán egyetemekre, s lettek gyári munkásból jól képzett ügyvédek, orvosok, tudósok. A könyvtár alapítója Andrew Carnegie volt, akiről sokáig azt hitte, hogy idős korában vált nagy mecénássá. Az iparmágnás azonban egész fiatal korában kezdte a jótékonykodást: 1868 decemberében, harminchárom éves korában írt egy levelet saját magának, melyben elkötelezte magát a szegényebb rétegek felemelése és az oktatás mellett. A gazdag üzletember aztán vagyona nagy részét eladományozta, ingyenes könyvtárakat és oktatási intézményeket alapított, de ő hozta létre a Carnegie Hallt is. De vajon mi vitte rá erre a nagy változásra a sikerorientált üzletembert? A történészek régóta kutatták ennek okát, és bár nem találtak konkrét bizonyítékot, úgy vélték, talán egy személyes kapcsolata változtathatta meg így Carnegie gondolkodásmódját. A regényben a szerzőnő több felmenőjéből összegyúrt Clara Kelly, az ír bevándorló lány tölti be ezt a szerepet, aki 1863-ban Andrew Carnegie házába kerül cselédlányként. Bár soha nem kapott iskolai oktatást, és gyakorlata sincs, az okos és talpraesett lány gyorsan tanul, s megállja a helyét a házban. Szép lassan a családfő is felfigyel rá, akivel Clara egyre bizalmasabb kapcsolatba kerül…

1971-ben látott napvilágot az első magyar képes gyermeklexikon, amelynek gazdag anyagát a pszichológus szerzőpáros nagy hozzáértéssel, a gyermeki érdeklődés alapos ismeretében állította össze. A kézikönyv értékű kötetben (amely 14. megjelenésekor alaposan megújult) közel 1300 címszó hivatott a kisgyerekek előtt feltárni szűkebb és tágabb világuk gazdagságát. A rövid, lényegre törő, igen gyakran irodalmi idézetekkel illusztrált, frappáns meghatározások gazdag válogatást nyújtanak a különböző tudományágak kicsiknek szánt anyagából. A gyermeklexikon erényei között említhető viszonylag gazdag utalórendszere. Majdnem minden címszót színes ábrák, okosan értelmező képek illusztrálnak.

Grecsó Krisztián legújabb kötetében huszonkilenc novellát olvashatunk négy ciklusba rendezve (Fehérben fehér; Örökrangadó; Istennek nehéz; Lombikok). A rövidprózai írások organikus módon viszik tovább mindazt, amit Grecsó korábbi köteteiben is színre vitt: a magyar vidék évtizedes vagy évszázados tapasztalatait, a kisiklott sorsok kilátástalanságát, a megrekedt magyar élet iszonyát, de eközben nem ítélkezik, távol áll tőle minden didaktikus felhang, egyszerűen csak láttat. Műveiben éppen a részletgazdagság lesz az a szinte már kegyetlen és morbid hozzávaló, ami összetéveszthetetlenné teszi azokat más kortárs szerző műveivel. Természetesen meg lehetne nevezni olyan alkotókat, akik látványosan hatottak Grecsóra: Nádas Péter és Borbély Szilárd írásművészete kitapintható az egyes jelenetekben, de a kötet írásai magukon hordozzák írójuk egészen sajátos kézjegyét is. Nyitó írásában apjának állít emléket, a falusi kubikos csak jobb életet akart, de mivel a körülmények ezt nem tették lehetővé, a bosszúvágy, a magának való, beilleszkedésre képtelen jellem sajátos életútra predesztinálja, amely a kommunista hatalom vidéki kiépülésével esett szerencsés vagy szerencsétlen módon egybe. A történetvezetés gyakran él a véletlennel: a felújítandó lakás falából előkerül egy évtizedek óta befalazott fehér hímzés, majd snitt, és a narrátor belekezd az anyag eredettörténetébe, ugrunk az időben, a két szál szereplői nem ismerhetik egymást, csak a szöveg, a mindentudó narrátor teremti meg ezt a kapcsolatot téren és időn át, amely mégis lefedi a magyar társadalom és a magyar történelem átalakulásait, a mai napig tartó (gyakran ki nem mondott) traumáit. A novellák e traumákat, történetek és láthatatlan kapcsolódási pontokat mutatják be a szépirodalom eszközeivel.

A legtöbb kisgyermek szereti simogatni a házi cica puha, selymes bundáját. A kis kedvencek szokásaival, viselkedéseivel ismertet meg a Ravensburger gyermeksorozatának újabb képeskönyve. Mert a kicsiknek ezernyi kérdésük van: Hogyan nőnek fel a kiscicák? A cicák tudnak beszélni? Miféle macskák léteznek még? A színes rajzok és kihajtható, titkos ablakocskák kíséretében olvasható rövid válaszokból a 3-6 éves gyermekek megtudhatják, milyen cicafajták léteznek, mit szeretnek csinálni, mit esznek, hogyan kell gondozni őket.

A Bűbájos hercegnőknek az a küldetése, hogy varázserejük segítségével mások életét tegyék szebbé: "Mindig bátor és kedves leszek, / a mágiámmal csak jót teszek, / a vágyakat mind teljesítem, / és mindenki kedvét felderítem." - így szól az esküjük. Ehhez tartja magát a két elragadó kis hercegnő-növendék, Lotti és Mia is, akik "civilben" hétköznapi kislányok, ám amikor jön a rendelt idő, a tettek mezejére lépnek a varázserejük segítségével. Ebben a részben egy Liza nevű kislány hívását hallják meg. Mint kiderül, Liza a szüleivel együtt vezeti a Szerencsepatkó Állatmenhelyet, ahol éppen aznap rendeznek nyílt napot, sok vidám programmal. Nagyon fontos lenne, hogy a rendezvény jól sikerüljön, mert a rászoruló állatok gondozása sok pénzbe kerül, szükségük van az adományokra, bevételre. A gond az, hogy egyelőre csak Mia és Lotti látogatott el hozzájuk. A Bűbájos hercegnők hamar megértik, hogy itt bizony elkel a mágikus segítség, és elhatározzák, olyan sikeressé varázsolják a nyílt napot, hogy az állatmenhely mindenképp meg tudjon maradni.

Annak, hogy Mia és Lotti kívánságokat teljesít, kettős haszna is van: egyrészt segítenek másoknak, hogy valóra váljanak valódi vágyaik, másrészt minden ilyesfajta jó varázslattal közelebb kerülnek ahhoz, hogy valódi "bűbájos hercegnők" legyenek. Ebben a részben egy Blanka nevű kislányon és az anyukáján segítenek, akik eleddig hiába próbálkoztak művészellátó üzletük felfuttatásával, nem jártak sikerrel, olyannyira, hogy mostanra a tönkremenetel szélére kerültek. Még az is felmerült, hogy be kell zárniuk a boltot! Itt már csak a csoda segíthet - szerencsére Mia és Lotti éppen a csodatevésre "szakosodtak". A siker azonban nem pottyan egyiküknek se az ölébe, mert a dologhoz van egy-két szava a velejéig gonosz Méreg hercegnőnek is...

Jeff Kinney halhatatlan hőse, a mára világsikert elért Greg, ismét feltárja a korosztálya nehézségeit naplójában. Az Egy ropi naplója korábbi részeihez hasonlóan a jelen kötet is a fiú gyenge fizikumából indul ki, ez lesz a poénok alapja, ám mielőtt azt gondolnánk, hogy olcsó viccekkel ki lehet tölteni egy teljes könyvet, érdemes elolvasni Greg kalandjait, belőlük sokak ismerhetnek rá saját magukra vagy hasonló helyzetekre, melyek megeshettek az iskola éveiben. Bár Gregnek kimondottan nincs kedve sportolni, nem talál örömöt a játékban, nem érti a szabályokat, valamint a nála ügyesebb gyerekek rendre megalázzák – nem is beszélve a tanárok és edzők kérlelhetetlen karakteréről –, édesanyja addig rágja a fiú fülét, míg az végül belemegy abba, hogy jelentkezzen a helyi ifjúsági kosárcsapatba. Az anya saját sportolással eltöltött és igen sikeres fiatalkori éveit szeretné újra átélni. A frissen összeálló csapatba Greghez hasonló gyerekeket válogattak össze, ez legalább kevésbé frusztrálja hősünk. A könyv egy kis sporttörténeti kitekintővel is kedveskedik olvasóinak, majd folytatódnak a lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetek. A rajongók igen vegyesen álltak ehhez a kötethez, valaki a sorozat legjobb, míg mások a legrosszabbul sikerült darabját látják benne.

Miután Heffley-ék családi házának a teteje beszakadt egy szerencsétlen baleset következtében, Greg, a szülei, és két tesója, az undok Roderick és Manny baba beköltöznek a nagyi otthonába. Greg nem tudja nem észrevenni, hogy a nagyi nincs oda attól, hogy betanyáztak hozzá: a pincében vackolhattak be, ahol sem tévé, sem különálló helyiségek nincsenek, így a kényszerű együttlét hamarosan komoly nyűg lesz mindenki számára. Jó lenne elmenni nyaralni, de sajnos egy petákjuk sincs. Ekkor lép be a képbe a dédnagymama, aki megkéri Apát, hogy tüntesse el a háza elől Gary bácsi lakókocsiját, aki két éve beállt rodeóbohócnak és azóta senki sem látta. Kombinálva a hasznost a kellemessel, Apa kitalálja, hogy menjenek el a lakókocsival kempingezni. Az ötletnek mindenki megörül (leginkább a nagyi), és Heffley-ék hamarosan útra kelnek egy vidám vakáció reményében. A dolgok persze teljesen másképp sülnek el, mint ahogy megtervezték, olyannyira hogy kisvártatva már az a kérdés, hogy megússzák-e ép bőrrel a kalandot...

öbb mint tíz éve fut Jeff Kinney Ropi-szériája: az Egyesült Államokban és Kanadában 2007 tavaszán jelent meg az immár valóságos regényfolyammá duzzadt Egy ropi naplója keretcímű humoros ifjúsági sorozat, amelyben a „ropi”, azaz Greg Heffley kalandjait követhetjük figyelemmel. Ez a rész azzal indul, hogy Greg embert próbáló feladatba vág vele: az anyukája határozott parancsára rendet kell raknia a szobájában, amelynek az egyik legfontosabb része, hogy szelektálja ki a nála felgyűlt irdatlan mennyiségű kacatot. Greg, mit van mit tenni, velevág a dologba, és hogy legalább valamicske haszna legyen a sok ezzel járó kellemetlenségből, garázsvásárt rendez kiszuperált cuccaiból. Alig heveri ki a seftelés fáradalmait, amikor a Heffley-család olyan projektbe vág bele, ami mindeni idegeit alaposan megtépázza: lakásfelújításba fognak. A pénzt egy elhunyt nagynénitől öröklik, és elhatározzák, hogy kipofozzák belőle a konyhájukat. A munkálatok azonban olyan felfordulással járnak, amit elképzelni sem tudtak azelőtt...

Agatha Christie ezúttal nem vonaton vagy egy vidéki kastélyban gyűjti össze szereplőit; ez a történet egy nílusi hajóúton játszódik. A főszereplő, aki körül az események zajlanak, a milliomos Linnet Ridgeway nászúton van, a közelmúltban kötött házasságot Simon Doyle-lal, aki barátnőjének, Jacqueline-nak volt a vőlegénye. A hajó utasai között van az elhagyott menyasszony - aki állandóan megjelenik az ifjú pár előtt és igyekszik kellemetlenkedni -, Hercule Poirot, az ismert detektív, valamint az egyik kikötőben felszáll a hajóra Poirot ismerőse, Race ezredes is. Amikor veszekedés támad Jacqueline és Simon Doyle között és a következő reggel holtan találják kabinjában Linnet-et, a gyanú elsősorban Jacqueline-ra terelődik. Race és Poirot mindent megtesznek az ügy kiderítése érdekében, és természetesen a tettét fondorlatosan, előre kitervelt módon elkövető gyilkos az, akire az olvasó a legkevésbé gyanakszik... A mára már klasszikusnak számító krimi alapján nemrég új filmfeldolgozás készült, Kenneth Branagh rendezésében és főszereplésével, a további szerepekben Annette Beninggel és Armie Hammerrel.

gy szívszorító és fordulatos memoárt olvashatunk Rahaf Mohammed tollából; ő azon nők egyike, akiknek sikerült elhagyniuk Szaúd-Arábiát, maguk mögött hagyva azt az elnyomó rendszert, társadalmat, amely lehetetlenné teszi a férfiakkal egyenrangú, szabad és teljes életet. "...nem bírtam tovább az állandó félelmet, a kegyetlen szabályokat és az ősi szokásokat, amelyek Szaúd-Arábiában megnyomorítják, sőt néha ki is oltják a hozzám hasonló lányok életét." - idézi fel egy helyen - az egyébként előkelő és dúsgazdag családból, kiváltságos törzsből származó lány - akkori életérzését. A szökés Háilból, a szülővárosából - az akkor kamasz, mindössze tizennyolc éves - Rahaf számára hónapokon át tartó, szigorúan titokban végzett szervezést igényelt, és majdnem kudarcba is fulladt rögtön az elején: alighogy sikeresen megérkezett Bangkokba, elkobozták az útlevelét. A kétségbeesett arab lányt a biztos haláltól a közösségi média megtartóereje mentette meg. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, szállodai szobájába zárkózva regisztrált a Twitterre, és szétküldte segélykérését a világba. Felhívására döbbenetes mennyiségű válasz érkezett. Rahafnak már másnap több mint negyvenötezer követője lett, akiknek köszönhetően ma kanadai állampolgár, és sikerült új életet kezdenie; ma a szaúdi nők jogaiért küzdő aktivista. Kötete első felében részletekbe menően mesél gyermek- és kamaszkoráról, családjáról és népéről, a helyi szokásokról és kultúráról, és arról, hogy miért döntött a menekülés mellett. A mű második fele szökésének részletes és kalandos története az előkészületektől kezdve a szinte csodás fordulóponton át a megnyugtató végkifejletig. Írása ajánlható mindazoknak, akiket érdekel a hagyományos arab világ két arca, és szívesen olvasna Rahaf Mohammed életéről, az elnyomott arab nők sorsáról, esélyeiről.

A naplóírót, a tizenhét esztendős, Gruber Georginát már megismerhették az olvasók a történet előzményéből (Cholera-napló). Hét esztendő telt el a szörnyű kolerajárvány óta, amikor újabb természeti csapás fenyegette a főváros lakóit. A naptárak 1838-at írtak, Georgina már szép, fiatal nővé érett, de sajnos a magánéletében bekövetkezett tragédia visszahúzódóvá, zárkózottá tette. Szerelme, Sándor, akivel már a közös jövőjüket tervezték a lány bátyjának, Ignácnak a budai várban lévő patikájában segédként dolgozott. Egy napon azonban megfázott és a tüdőgyulladás heteken belül elragadta őt az élők sorából. Georgina nővére, Zsini ekkor azt ajánlotta testvérének, hogy fájdalmát ki tudja írni magából, vezessen naplót. Zsini ekkor már férjes asszony, hozzáment szerelméhez, Gáspárhoz és két gyermeküket, Karolinát és a kis Gáspárt nevelték nagy szeretetben. Georgina megfogadta a tanácsát és lejegyezte a napi eseményeket, így tudhatja meg az olvasó, hogy a történet idején a lány a várból Pestre kötözött le másik nővéréhez, Balogh Gábornéhoz, Lujzihoz. A család úgy vélte, mivel látta, hogy Georgina képtelen feldolgozni szerelme elvesztését, talán a környezetváltozás majd segít neki a feledésben. A korabeli Pest, nyüzsgő világát hiteles képekben megidéző szerző Georgina naplójegyzetein keresztül írja le, minden idők legpusztítóbb árvízének krónikáját. Az első bejegyzés dátuma, 1838. február 19. Ekkor már az iskolások, ekként Georgina unokaöccsei, Andris és Gábor sem tudtak eljutni a tanintézménybe a lehullott hatalmas mennyiségű hó miatt. Mindenki várta a tavaszt, de a Duna vizének magas állása a város lakóinak körében egyre nagyobb aggodalomra adott okot. Nemsokára bekövetkezett a katasztrófa és Pestet elöntötte a sebesen áradó, félelmetesen hömpölygő, sötét színű ár. A család, számos sorstársukhoz hasonlóan, beszorult a lakásba, nem volt lehetőségük már kimenni a városba, és aki tehette az otthoni élelmiszerkészletekből próbálta fedezni családja ellátását. Ekkor már csónakkal sem lehetett közlekedni és az elcsigázott, beteg családtagok lakásuk „börtönében” várták a szabadulást. Amikor elvonult az ár, a pusztítás nyomát mindenhol, bűzös, poshadt iszap, fertőző törmelék és mérhetetlen mennyiségű szeméthordalék jelezte… A történetbe valósághűen beleszőtte az író Wesselényi báró, az árvízi hajós néven is híressé vált, ikonikus alak mentőakcióját, valamint a Lánchíd tervezőjének, Clark Ádám, angol mérnöknek a nevét. A naplóíró Georginát, László személyében a regény végén megtalálja az igaz szerelem is.

A magyar szerző Borsa Brown álnéven írt „Arab” című regénysorának már féltucat darabja szórakoztatta az olvasókat, a siker vélhetően a szerelmi szálak szövevényének és a mesés arab világ érzékletes életre keltésének köszönhető. A mostani történetben Gamal fia, Wallid al-Szudairi élete kerül centrumba. A fiatal herceg egyes szám első személyben meséli el, hogyan éli fényűző életét, amelyben a hatalom, a nők és a pénz játsszák a főszerepet. Barátjával, Omarral együtt végezték el a hadiiskolát, majd együtt szolgáltak a seregben és a férfi mindent megteremt Wallid számára, hogy az élvezhesse a nők testi közelségét, saját otthonát ajánlja fel arra, hogy a herceg, szerelmével, Tasnimmal együtt lehessen. De ez a nő csak egy a sok közül, mert amikor Wallid megismerkedik a minden tekintetben tökéletes jogásznővel, Rajah-hal egy pillanat alatt hatalmas fordulatot vesz az élete. Hamarosan azonban rá kell döbbennie, hogy nem irányíthat mindent kedve szerint, bár ezidáig ódzkodott attól, hogy összekösse az életét valakivel, Wallid most szerelmes lesz és minden vágya az, hogy magáénak tudja az asszonyt, akár annak az árán is, hogy feleségül vegye. Hogy erre mi a válasza a szépséges ügyvédnőnek az, az erotikával gazdagon fűszerezett regény végén derül majd ki… A Közel-Kelet misztikus varázsa és a beteljesülésre váró szerelmi történet vélhetően elragadja majd a női olvasók képzeletét, akik ebben a kötetben is tovább élvezhetik a milliárdos szaúdi hercegek generációkon átívelő történetét.

reatív időtöltéshez kínál rengeteg remek, könnyen megvalósítható ötletet ez a sok színes fényképpel kísért kötet. Ezek nyolc, egy-egy téma mentén összeállított fejezetben kaptak helyet. Az első részben a gyerekzsúrokon nagy népszerűségnek örvendő arcfestéshez szolgál tanácsokkal, olyan festési módokat bemutatva, amivel kutyust, bohócot, robotot, baglyot s más egyebeket varázsolhatunk a kicsik pofijára. A folytatásban tanulmányozhatjuk a pólódíszítés, az álarc- és jelmezkészítés, a gyöngyfűzés, a papírvirág-alkotás fortélyait, és az is kiderül, hogy milyen játékok állíthatóak elő elem, mágnes felhasználásával. Az utolsó részben a makettkészítésről esik szó. A szöveget színes fényképek és rajzok illusztrálják.

Szásenyka című regénye után Moszkva-trilógiája második kötetével jelentkezik a neves angol történész, a modern orosz történelem szakavatott ismerője, Simon Sebag Montefiore. Míg az előző kötet 1916-ban és 1939-ben – az első világháború közepén és a nagy koncepciós perek fontos évében – játszódott, és egy kommunistává vált orosz arisztokrata nő állt a középpontban, ezúttal a második világháború idején járunk. Hitler 1941. június 22-én megindította a Barbarossa-hadműveletet a Sztálin uralma alatt álló Szovjetunió leigázására – ezzel kezdetét vette a valaha vívott legkegyetlenebb, az ellenfél totális megsemmisítésére irányuló háború. A támadás meglepetésként érte a szovjeteket, akik a háború első hónapjaiban rengeteg embert, harckocsit, repülőgépet és területet vesztettek. A német előrenyomulást azonban sikerült megállítani, Moszkvát sem foglalták el a németek, Hitler pedig 1942 elején egy másik támadást indított el, Ukrajnán keresztül a Don és a Volga folyók felé, majd délre, a Kaukázus olajmezőinek irányába. A háborút megelőzően „lefejezett” szovjet hadsereg a szétesés határán van, így minden hadra fogható emberre szükség van. Sztálin júliusban utasítást ad arra, hogy elítélt bűnözőkből, elsősorban a Gulágon raboskodókból, valamint fegyelemsértésért, gyávaságért vagy pánikkeltésért elítélt tisztekből és közkatonákból állítsanak fel büntetőszázadokat, és azokat irányítsák a front legnehezebb szakaszaira, hogy „ott vérük ontásával esélyük legyen vezekelni a Haza ellene elkövetett bűneikért”. Egy ilyen öngyilkos osztagba, a köztörvényes bűnözőkből és rendszerellenes kozákokból álló „Holtak” közé kerül Benya Golden, az egykor ünnepelt író is, akit egy koncepciós perben tíz évre ítéltek összeesküvés és hazaárulás vádjával. A csapatot a Gulag borzalmas barakkjaiból egyenesen a Don-kanyarba vezénylik, hogy a frontvonal legvéresebb csatáiban vegyenek részt, Sztálingrádban és környékén. De vajon ki éli túl a borzalmakat Benya és társai közül? Sikerül megfordítani a vesztésre álló háborút? És mi történik közben Moszkvában? Miként szövögeti tovább hatalmi terveit Sztálin? És hogyan fedezi fel mindeközben az első szerelmet a diktátor magányos lánya, Szvetlána?... „Csodálatos, magával ragadó olvasmány. A Vöröslő ég a Don felett olyan, mintha egy nácikkal és kozákokkal fűszerezett Cormac McMarthy-regényt olvasnánk”

Ha egy történész regényíróként áll a publikum elé, garantálva van, hogy az izgalmas történetek mögött hiteles történelmi háttér fog állni. A neves angol történész, Simon Sebag Montefiore egyike a modern orosz történelem szakavatott ismerőinek. A magyar olvasók is kézbe vehették már monográfiáit, irodalmi igényességgel megírt feldolgozásait, melyek az utolsó cári dinasztát, a Romanovokat állították a középpontba. A történelmi korszak ebben a művében is azonos, tehát a huszadik század első felének Oroszországában találjuk magunkat, ám ebben az esetben a fikciónak is teret engedett a szerző: Moszkva-trilógiájának, történelmi regénysorozatának első darabjában egy orosz bárói családból származó lány, Szásenka áll a középpontban, az ő életét követhetjük nyomon. Két évet emel ki az ország zavaros történelméből: 1916-ot és 1939-et, vagyis az első világháború harmadik évét, mikor is Oroszország a forradalom előtt áll, az indulatokat már csak a cári terror tudja elfojtani. Szásenyka ebben a történelmi fordulópontban dönt úgy, hogy nem fogja tovább élni az arisztokrata fiatal lányok életét, és a bálok, ruhák és udvarlók helyett a társdadalom és az ország problémáival fog foglalkozni, beáll bolsevik ügynöknek. Az évet, mely a könyv első fejezetét adja, egy Leninnel folytatott rövid párbeszéd zárja, a bolsevik párt vezetője megbízza a frisseb belépett lányt, hogy jegyzeteljen, majd gépelje le egyik beszédét. A következő fejezet a második világháború előtt játszódik egy kicsivel: a sztálini terror az ideológiailag feddhetetlen kommunistákat sem kíméli, az eddigre gyönyörű asszonnyá felnőtt Szásenyka azt veszi észre, hogy közvetlen környezetéből sorra tűnnek el barátai, s hiába a kommunista múlt, a bolsevik meggyőződés, Sztálin mindenkit eltüntet, akit fenyegetőnek gondol hatalmára. A kötet zárása adja a jelenkori keretet, mely mentén az elbeszélés maga szerveződik: Londonban járunk és egy orosz oligarcha anyja szeretné családja történetét feltárni, mivel a kommunista terror idején elhagyták az országot, azóta megszakadt minden kapcsolata otthon maradt szeretteivel. Egy fiatal történészt bíznak meg e feladattal, ám az egyszerű családfakutatás helyett az iratokból döbbenetes, nem várt dolgok fognak kiderülni.

A Lars Kepler írói álnév alatt alkotó svéd író-házaspár már a nyolcadik magyarul megjelent köteténél tart a Joona Linna nyyomozóról elnevezett tematikus sorozatában, csakúgy, mint a Skandináv krimikbe is bekerült műveik sorában. Alexander Ahndoril és Alexandra Coelho jelen könyvének borítója kétséget sem hagy afelől, hogy újabb hátborzongató bűntényeket kell felgöngyölítenie a szerzőpár állandó főhősének. Az áldozatok sorát egy Jenny Lind nevű szép, szőke, tizenhat éves lány nyitja meg, aki gyalog indul útnak az iskolából, mert valaki kiszúrta a biciklije gumiját. Ezután eltűnt, és csak öt évvel később, a jelenben találják meg egy stockholmi játszótér kellős közepén felakasztva. A tettes brutális módon kivégezte. Joona Linna felügyelő azonban felismeri Jennyben azt az elrabolt lányt, aki után már hosszú ideje nyomoztak. A játszótér körüli térfigyelő kamerák felvételei alapján sikerül is találnia egy szemtanút: Martin Nordström a kutyáját sétáltatta arra a gyilkosság éjszakáján, és minden valószínűség szerint végignézte a szörnyű jelenetet. A férfinak azonban pszichés problémái vannak, mivel még kiskorában elveszítette szüleit és két öccsét autóbalesetben, és a látottakból semmire sem emlékszik. A felesége, Pamela próbál segíteni neki, és persze a kihallgatótisztje, Aron Beck felügyelő, amikor Linnával karöltve Erik Maria Bark hipnotizőrhöz fordul, aki már többször segített a rendőrségnek hasonló esetekben. Közben Joona rájön, hogy a gyilkosság kísértetiesen hasonlít egy tinédzserlány évekkel korábbi, öngyilkosságnak nyilvánított esetéhez. Rövidesen világossá válik, hogy egy sorozatgyilkossal van dolguk, aki feltehetően ebben a pillanatban is több lányt tart fogva... A szálak egy fiatal lányokat fogságban tartó, beteges bandához vezet, melyet a szadista hajlamú Ceasar vezet. Egy puskaporos, heves rajtaütés nyomán sikerül használható nyomra bukkanni, köszönhetően egy nem éppen feddhetetlen nőszemély, Ulrike Bengtsson révén, aki a következő információs láncszem, az ugyancsak bűnöző hajlamú Stefan Nicolic felesége.

Két időben, két helyszínen játszódik Cseres Tibor Hideg napok című regényének keretes cselekménye. A második világháborút követő hónapokban egy börtön cellájában négy magyar katona tölti szürke hétköznapjait. Büky őrnagy, Tarpataki főhadnagy, Pozdor zászlós és Szabó tizedes belső monológjaiból, párbeszédeiből, az önleleplezés akaratlan, de kegyetlen következetességű módszerével elevenednek meg 1942 fagyos januárjának vészterhes újvidéki eseményei. A fokozódó orvtámadások megtorlásaként a helyi parancsnokság kijárási tilalmat vezetett be a városban és megkezdte a "csetnikgyanús elemek" felkutatását, likvidálását. A "tisztogatásoknak" több mint háromezer ember esett áldozatul. A megrázó dráma hátterében Büky őrnagy személyes tragédiája bontakozik ki. Csak a többiek szavaiból válik bizonyossá számára, hogy titokban Újvidékre látogató felesége egy véletlen következtében szintén a megtorlás áldozata lett... Az első ízben 1964-ben megjelent nagy sikerű regény nem csak az író életművében nyitott új fejezetet, hanem a nemzeti önismeret történetében is, felvetve a magyarság történelmi felelősségét, mulasztásait és vétkeit a délvidéki vérengzésekkel kapcsolatban. A tömör szerkesztésű, plasztikus alakrajzú, megjelenítő erejű regényből a szerző drámát is írt, Kovács András pedig 1966-ban elkészítette nagy hatású filmváltozatát. A kiadvány második felében a témát a források alapján feldolgozó Vérbosszú Bácskában című műve kapott helyet, amely elsőként 1991-ben jelent meg. A szerző történelmi tablót nyújt a különféle kínzási és kivégzési módszerek történetéről, majd áttekinti a Jugoszláviához került magyar területek történetét 1918-tól a második világháborúig. Ezután községről községre, faluról falura haladva összegzi az 1944-es ősz-tél vérfagylaló eseményeit.